FÉLELMEINK LEGYŐZÉSE

2019.04.03

az ott én vagyok :-)
az ott én vagyok :-)

Saját példám: Nagyon tériszonyos voltam, nem mertem magasba menni, és amikor a vidéki házunkba költöztünk, saját padlásunkra sem mertem a létrán felmenni.

Kollégáim túrát szerveztek a Szlovák Paradicsomba, ahol sok-sok függőleges létrán kell mászni felfelé, rácsokon átkelni a Hernád folyón. Mondtam, hogy én erre képtelen vagyok, nem megyek. Ők bíztattak, hogy Éva, te tudod a legjobban, hogy ez fejben dől el, éppen te nem mondhatsz erre nemet.

A túra előtt egy hónapig edzettem magam fejben arra, hogy fel tudok mászni a létrákon, át tudok menni a rácsokon, meg tudom csinálni a túrát...

És eljött a nagy nap, ott álltam mindenre elszántan a Szlovák Paradicsom bejáratánál és nem mondom, hogy nem féltem. Igen, féltem, de tudtam, hogy ezt csak úgy győzhetem le, ha megcsinálom.

Minap egy coaching ülésen a félelemről beszélgettünk. Ügyfelem okos, talpraesett és sikeres ember, mégis tele van félelmekkel: meg tudja-e csinálni, elég jó-e, mi lesz, ha nem sikerül...

Félelem azért van bennünk, mert ez biztosította a túlélésünket, amikor folyamatos veszélynek voltunk kitéve. Készenlétben álltunk, nem támad-e meg vadállat vagy egy másik törzs, féltünk az idegentől, aki közelített, hogy barátsággal vagy ellenséges szándékkal jön-e. De miért félünk saját magunktól, saját teljesítményünktől? Hogy mi nem vagyunk képesek valamire, mi nem tudjuk megcsinálni, mi nem vagyunk elég jók?

Sok minden fejben dől el, ehhez azonban tudatosan dolgoznunk kell azon, hogy mitől is félünk és azt hogyan tudjuk legyőzni. Azzal biztosan nem, ha elkerüljük a félelmet keltő helyzetet!


Az első létra nem is függőleges volt, hanem 45 fokos, nagyon nehéz volt felmászni, félig álltam, félig hajoltam, a belógó szikla lökdöste a hátizsákomat. Nem néztem le, csak mentem felfelé és kapaszkodtam erősen. Micsoda érzés volt, amikor felértem! Ehhez képest a függőleges létrákon mászni sokkal könnyebb volt, persze a tériszony attól még meg-megjelent, de egyre kevésbé engedtem neki. Minél több létrán jutottam túl, annál biztosabb voltam magamban, önbizalmam erősödött, már élveztem is a mászást, le mertem nézni, fényképeztem és nagyon büszke voltam magamra.

Ami nagyon jólesett, kollégáim is büszkék voltak rám, én pedig nagyon hálás nekik, hogy nem engedték, hogy beleragadjak a félelmeimbe és kihagyjak egy ilyen fantasztikus túrát! És azóta simán felmegyek a padlásra is 😊.

Fantasztikus és felemelő dolog legyőzni a félelmet! Erősnek, bátornak és legyőzhetetlennek érzed magad!

Szeretnéd Te is átélni ezt az érzést, megszabadulni attól, amitől félsz? Számos technikával segítelek abban, hogy megbirkózz félelmeiddel és ezzel kinyíljon számodra a világ! Fordulj hozzám bizalommal!