HOGYAN DOLGOZZUK FEL A CSALÓDÁST...

2018.11.25

Köszönet a képért: Pixabay
Köszönet a képért: Pixabay

Kapcsolataink legfontosabb "ragasztóanyaga" a bizalom. A kapcsolat során pozitív betéteket helyezünk el egymás bizalmi számláján, majd erre építve számítunk a másik ember viselkedésére, visszajelzésére. Akikben megbízunk, azokat nem akarjuk lenyomni, megalázni, kellemetlen helyzetbe hozni és ezt várjuk el tőlük is. Így működünk "nyer-nyer" kapcsolatban.

Amikor a másik olyat tesz, amit nem vártunk tőle, "veszít" pozícióba kerülünk, a nálunk lévő bizalmi számlája lecsökken, esetleg kiürül. Ekkor mély csalódást érzünk, elveszítjük motivációnkat, magabiztosságunkat, belévetett bizalmunkat. Minél közelebb áll hozzánk érzelmileg valaki, annál jobban fáj, ha csalódunk benne.

De miért is érzünk, úgy, ahogy?

Az érzelem olyan szubjektív állapot, amely a környezetünk fontos változására adott reakcióként fogható fel, és ami a további viselkedésünket meghatározza. Érzelmeink annyira szubjektívek, hogy nem lehet megkérdőjelezni, nem lehet vitatkozni velük.

Érzelmeink szükségleteinkből fakadnak. Ha az adott szükségletünk kielégül, akkor pozitív érzelem lesz úrrá rajtunk, ha nem elégül ki, akkor negatív. Szükségleteink pedig egyetemlegesek - mindenkinek azonos szükségleteik vannak, csak a megoldási stratégiákban különbözünk.

Egy példa: Elismerésre vágyunk - erre mindenki vágyik. Ha megkapjuk, mert értékelnek, pozitív visszajelzést kapunk, feladatokkal bíznak meg, akkor elégedettséget, magabiztosságot érzünk és motiváltak leszünk. Ha nem kapjuk meg az elismerést, a figyelmet, a pozíciót, ha minket "észre sem vesznek", akkor elveszítjük a motivációnkat, csalódottak, lehangoltak leszünk, mellőzöttnek érezzük magunkat.

De a szükségletünk nem egyes emberek viselkedéséhez kötődik. Bár mi családunktól, barátainktól, munkatársunktól, főnökünktől várjuk, hogy kielégítse elismerésre vágyó szükségletünket, ha ez nem történik meg, bennük csalódunk.

A kérdés csak az, hogy az illető tett-e ígéretet arra, hogy megtesz valamit nekünk. Ha tett és nem váltotta be ígéretét, akkor jogosan csökken bizalmi számlánk. De gyakran előfordul, hogy akitől elvárunk valamit, nem tett ígéretet erre, esetleg nem is tudja, mit várunk tőle, a kapcsolatunk bizalmi számlájának függvényében azonban mi feltételeztük, vártuk el azt, hogy "ezt tudnia kellene" vagy "ez így lenne fair".

"Engedd el" - mondják sokszor. Igen, de hogyan engedjük el? Mit lehet ilyenkor tenni?

Érzelmeinket gondolatokká formáljuk, megfogalmazzuk, mire is vágyunk valójában, és változtathatunk viselkedésünkön. Dönthetünk úgy, hogy az adott szituációban nem az adott személytől vágyunk arra a dologra, ha úgysem kaphatjuk meg tőle. És ha már nem tőle várjuk el, akkor már nem érint negatívan, hogy nem kapjuk meg.

Persze ettől még az adott szükséglet fennáll, a példában említett elismerésre mindenki vágyik, de kereshetünk egy olyan személyt, olyan

helyzetet vagy életterületet, ahol kielégülhet ez a vágyunk is.

               Te hogyan dolgozod fel a csalódást?