HOVÁ SZALAD A NYUSZI?

2019.04.22

Köszönet a képért: Pixabay
Köszönet a képért: Pixabay

Már a Nagypéntek is munkaszüneti nap, a tavaszi szünet is kitört csütörtökön, így hangos gyerek zsivajjal telt meg a szomszédos panzió kertje.

Péntek délelőtt arra lettem figyelmes, hogy a gyerek-zsivaj, sikoltások, szaladgálás annak köszönhető, hogy "megjött a nyuszi", keresték a gyerekek az elrejtett tojásokat, ajándékokat.

Nagypénteken.

Miért is Nagypénteken? Miért nem várt a nyuszi vasárnapig?

Egyszer egy családi reggelinél arra kérte a nagyi a 4 éves unokát és anyukáját, hogy várják meg az étkezéssel a nagypapát, aki még a teát készítette. Mire a nagypapa is az asztalhoz ért - kb. 2 perc múlva -, a 4 éves unoka már evett, és édesanyja megmagyarázta, hogy a gyerek "nem bírta ki".


Éhenhalt volna?

Valójában ki az, aki nem tudta kivárni a húsvét vasárnapot, vagy azt, hogy a nagypapa is asztalhoz üljön? A gyerek, vagy a felnőtt?

Pszichológusok írták le, hogy a felnőttség fontos ismérve, hogy a jövőbeli kényelem és eredmény érdekében hajlandók vagyunk pillanatnyi kényelmetlenség elviselésére, vágyaink beteljesülésének késleltetésére.

Mennyire vagyunk felnőttek? És hogyan neveljük gyermekeinket?

Manapság a vágyak azonnali kielégítése a legfőbb cél: instant élelmiszerek, azonnali információ áramlás mobilon, messengeren, facebook-on, azonnali fájdalomcsillapítás gyógyszerekkel, mert már a fejfájásra sincs idő.

De akkor mire van? Hová sietünk ennyire?

Antoine de Saint-Exupéry gyönyörűen írja le a Kishercegben a várakozás csodáját, amikor a Róka az alábbiakat mondja a Kishercegnek:

"Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz (...). Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet."

Tanuljunk meg várakozni, éljük át a várakozás örömét, izgalmát, kíváncsiságát, öltöztessük díszbe a szívünket és tanítsuk meg erre gyerekeinket is.