KARÁCSONY

2018.12.19

"... szükség van bizonyos szertartásokra. Attól lesz egyik nap más, mint a másik" -  (Exupery)

Szeretem a karácsonyt, szeretem a készülődést, szeretek ajándékokat venni. Legjobban talán a csomagolást szeretem, szép papír, elrejteni benne az ajándékot. Karácsonykor pedig a bontogatást élvezem a legjobban - azt is, ha én bontogatok, és azt is, amikor más bontogat. Mit kap? Örül-e neki? Meglepődik, vagy tudta, sejtette, mit rejt a csomag?

Sajnos vannak, akik azzal degradálják a karácsonyt, hogy azt hangoztatják, hogy ez három nap az évben, amikor az emberek megpróbálnak úgy tenni, mintha szeretnék egymást.


Annyit rohanunk, dolgozunk egész évben, kell, hogy legyen olyan ünnep, amikor mindenki lelassít, mindenki ünnepel - saját világnézete, hite szerint.


És jó, hogy ez világunk egy részén ugyanabban az időben van. Ilyenkor többet törődünk egymással, és lehet, hogy olyan valaki is eszünkbe jut, akire valóban nem volt időnk egész évben. De ilyenkor legalább eszünkbe jut! Többet jótékonykodunk, jobban figyelünk az egyedülállókra. Erről is szól a Karácsony!

Fontos lenne, hogy megünnepeljük életünk egyes eseményeit, eredményeit - megálljunk, értékeljünk, hálát adjunk, örüljünk, erőt merítsünk és úgy folytassuk tovább.

És ha minden nap szeretünk is, jó, ha vannak ünnepeink, amik még fényesebbé teszik az életünket, amire lehet készülni - lélekben, szeretetben, meglepetésben, ajándékban, süteményben, gondoskodásban, figyelemben. Amit lehet várni, meglepetést, törődést, örömet okozni és amire jó visszaemlékezni.

Aki pedig csak ilyenkor játssza meg a szeretetet, annak úgyis mindegy... vagy mégsem, mert legalább ezeken a napokon odafigyel valakire, és egyszer talán benne is elindul valami...