MEGBOCSÁTÁS

2019.07.31

Köszönet a képért: Pixabay
Köszönet a képért: Pixabay

Mindannyian cipelünk magunkkal vélt és valós sérelmeket. Valóban megbántottak bennünket vagy megbántódtunk valamin, néha jelentéktelen dolgon. Fáj, és ezt a fájdalmat mégis nehezen engedjük el. Sajnáljuk magunkat és haragszunk arra, aki megbántott, haragszunk a körülményekre és gyakran saját magunkra. Nem tudjuk a helyzetet elfelejteni, nem tudunk, nem akarunk megbocsátani, előfordul, hogy hergeljük magunkat a másik ellen és az ezzel kapcsolatos negatív érzelmeket konzerváljuk magunkban. Ahányszor eszünkbe jut, újra és újra átéljük megint és ugyanazok az érzelmek kavarognak bennünk, mint az eredeti helyzetben, jó esetben talán egyre kisebb intenzitással.

Miért jó megbocsátani?

Hidd el, hogy neked a legjobb, ha megbocsátasz! Nem mérgezed magad tovább. Ha megbocsátasz, kilépsz a negatív érzelmi helyzetből és nem érzed magad áldozatnak. Egészen addig hatni fog rád az, aki megbántott, állandósul benned az ő "üldöző" szerepe rád nézve, amíg eszedbe jut, amíg megjelenése, veled való kapcsolatba kerülése kiváltja benned a rossz érzést.

Ha megbocsátasz, nem kell, hogy egyetérts azzal, amit a másik tett, nem kell elfelejtened, ami történt. Ha tisztázni tudjátok a helyzetet, akkor vissza tudod állítani az illetővel a jó kapcsolatot, de előfordulhat az is, hogy ki kell lépni a helyzetből.

A megbocsátás döntés kérdése. Amikor legutóbb mélyen megbántottak, eldöntöttem, hogy nem táplálok a másikkal szemben negatív érzelmeket, mert azzal csak magamnak ártok, magamat mérgezem. Kiléptem e helyzetből, mert ezt találtam az egyetlen megoldásnak, de ma már semlegesen tudok beszélni a történtekről és nem kívánok senkinek semmi rosszat. Nem haragszom arra, aki bántott, igazságtalan volt velem. Bennem béke van, és ez felszabadító érzés!