MONDD, HOGY ELÉG!

2019.07.20

Köszönet a képért: Pixabay
Köszönet a képért: Pixabay

Gyerekkoromban arra tanítottak, hogy fogadjak szót, alkalmazkodjak és hallgassak az idősebbekre, a magasabb rangú, beosztású emberekre, hiszen ők már elértek valamit, amit én nem (?) és ezért biztosan igazuk van...

Életünk során nagyon sokat alkalmazkodunk, és ez rendjén is van addig, amíg ez az alkalmazkodás nekünk is jó. Amíg kapunk cserébe valami olyat, ami számunkra hasznos, érték, kellemes, elviselhető. Amíg nem megalkuvás, nem lemondás az alkalmazkodás, hanem győz-győz alapon együttműködés, amiből mindannyian valami pozitív hozadékkal - legyen az akár anyagi, erkölcsi, vagy érzelmi - kerülünk ki.

De mi történik akkor, ha azért alkalmazkodunk, mert azt gondoljuk, hogy nincs más választásunk? Ha félünk, hogy ha kilépünk a számunkra nem elfogadható helyzetből, akkor annak negatív következményei lesznek? Ha egyedül maradunk, ha anyagilag kiszolgáltatott helyzetbe kerülünk, ha félünk, hogy elveszítjük párunkat, munkahelyünket, megélhetésünket? Meddig szabad, meddig érdemes alkalmazkodni, eltűrni, lenyelni minden negatív energiát, kiszolgáltatottságot, testi-lelki terrort, elnyomást, zaklatást, bántalmazást? (a bántalmazásról 2018. 11.12-i blogomban olvashatsz)

Tudnunk kell, hogy mindig van választásunk, és valóban a saját döntésünk, hogy mit meddig tűrünk. Bármikor dönthetünk úgy, hogy vége, kiszállunk, változtatunk, befejeztük... és ha bennemaradunk a helyzetben, azt is mi döntjük el. De az is igaz, hogy akármilyen nehéz, megalázó és kiszolgáltatott is a helyzet, gyakran nincs jó döntés, mert a kilépés, változtatás újabb nehézségeket szül. Egy gyerekes anyának nem könnyű döntés kiszállni egy rossz kapcsolatból, ha gyermeke és saját megélhetése részben a párjától függ. Egy egyedül álló, nyugdíj felé közeledő embernek sem könnyű úgy dönteni, hogy otthagyja munkahelyét, mert 60 felé már csökken az esélye, hogy megélhetést találjon.

Mikor döntsünk mégis úgy, hogy változtatunk, hogy kiszállunk, a jövő minden kockázatát vállalva?

Van olyan helyzet, amikor nem érdemes tovább mérgezni magunkat az elviselhetetlen helyzettel, mert többet ártunk vele magunknak - és ezzel gyakran környezetünknek, gyerekeinknek is - mint amennyi hasznot remélünk tőle. Gondoljuk végig, mi mennyit ér nekünk, biztosan a pénz, egy kapcsolat-e a legfontosabb dolog az életünkben (nyilván hosszú távon nem nélkülözhető).

Fontos, hogy a döntést tiszta fejjel, érzelmektől mentesen hozzuk meg, ne a harag, düh legyen a tanácsadónk. Mérlegeljünk és ha eljött az idő, mondjuk ki, hogy elég!