TE HOGYAN SZERETED ÖNMAGAD?

2018.11.30

Köszönet a képért: Pixabay
Köszönet a képért: Pixabay

"Megszeretni önmagunkat egy életre szóló románc kezdete"        Oscar Wilde

A tízparancsolat 2. parancsolata: "Szeresed felebarátodat, mint önmagadat". De hogyan szeretjük önmagunkat?

Másokat akkor tudunk szeretni, ha szeretjük saját magunkat. De ez nem is olyan könnyű.

Belenézünk a tükörbe és nem mindig azt látjuk, amit szeretnénk. Életünk nyomot hagy rajtunk: életmódunk, táplálkozásunk, kialvatlanságunk látszik a tükörben. Ezt nem mindig jó látni, elfogadni. Sokan nem szeretik a tükröt, vagy nem azt látják benne, amilyenek, hanem amilyennek gondolják magukat. Ha szereted a tükröt, valószínűleg jóban vagy önmagaddal.

Te milyennek látod magadat a tükörben?

De a külsőségeken kívül, ha belenézünk saját szemünkbe, mit mond nekünk a tükör? Azok vagyunk, akik lenni szeretnénk?

Milyenek szeretnénk lenni? Olyanok, amiket a médiában látunk: tökéletes alkat, ránctalan arc, sima bőr, sikeres élet, boldogság, gazdagság... - vagy olyanok akarunk lenni, amilyennek a szüleink elvártak: jótanuló gyerek, karrier csúcsán lévő sikeres ember, tökéletes családanya, megbízható családfő... - vagy amit a párunk vár el tőlünk: hűséges házastárs, gondoskodó szülő, jó háziasszony...

És milyenek szeretnénk lenni külső elvárások nélkül?

Amikor magunkat szeretjük, akkor saját vágyainkat helyezzük előtérbe: mire vágyom, mi esik jól, mi tesz boldoggá. Figyeljünk magunkra, figyeljük saját vágyainkat és engedjük szóhoz addig elnyomott, elutasított személyiség-részeinket. Mi nyomtuk el ezeket a vágyainkat, mi szabadíthatjuk fel! Hagyjuk magunkat olyannak lenni, amilyenek vagyunk - ez az önelfogadás lényege.

Fel fognak jönni negatív érzelmek, bizonytalanságok, félelmek, amelyeket eddig nem engedtünk felszínre törni, de ezek is mi vagyunk. Ha elfogadjuk, hogy néha rossz döntéseket hozunk, hogy bizonytalanok vagyunk, félünk, gyanakszunk, irigyek, féltékenyek, dühösek vagyunk, elfogadhatóvá válik az is, hogy nem vagyunk tökéletesek. És ezzel jó viszonyba kerülhetünk saját magunkkal.

Az önszeretet azonban nem arról szól, hogy nem vagyok tökéletes, nem baj, nem vállalok felelősséget tetteimért.

Az önszeretet nem csak arról szól, hogy kényeztetem magam, masszázsra járok, jó kozmetikumokat használok, jókat eszem-iszom, elhízom, lusta vagyok, nem dolgozom...

Az önszeretet a fejlődés felelősségét is magában hordozza! Nem csak azt kell megadnunk saját magunknak, ami kellemesen jó, hanem azt is, amire testünknek, lelkünknek és szellemünknek szüksége van!

Nem vagyunk tökéletesek, de tehetünk azért, hogy jobbak legyünk. Tanulhatunk, fejlődhetünk, megismerhetjük önmagunkat. Jó, ha járunk masszázsra, de tehetünk testünkért többet mozgással, sporttal, egészséges táplálkozással, elegendő alvással. Ha a stresszt evéssel, ivással, dohányzással oldjuk, tehetünk azért, hogy egészségesen éljünk, mozogjunk a friss levegőn, kapcsolatokat építsünk barátokkal és olyan emberekkel, akik támogatják fejlődésünket.

Hófehérke királynéja mindig másokhoz hasonlíttatja magát, amikor a tükröt kérdezi: "Ki a legszebb..."

Az önszeretet nem másokhoz hasonlít, hanem saját régebbi énemhez: mennyit fejlődtem az utóbbi időben? Miben lettem jobb?

Ha megtanuljuk értékelni azt, akik vagyunk, megváltozik az emberekhez való viszonyunk is. Saját magukért fogunk szeretni másokat és nem azért, hogy saját szeretethiányunkat általuk elégítsük ki.

Természetesen szükségünk van arra, hogy szeressenek bennünket, de ha szeretjük önmagunkat, már nem válunk függővé mások szeretetétől!