VISSZAJELZÉS 1.

2019.10.05

Köszönet a képrt: Pixabay
Köszönet a képrt: Pixabay

Évek óta nem nézem a tv tehetségkutató műsorait, ma mégis megnéztem egy adást. Lehet vitatkozni arról, hogy ki milyen indíttatásból indul és próbálkozik ebben a műsorban megmutatni magát, lehet vitatkozni azon, hogy kinek milyen önismerete, önkritikája van. Ami az én figyelmemet megragadta, az az volt, milyen visszajelzést adtak a fellépőknek a mentorok és a barátok, rokonok a színfalak mögött.

A fellépés előtt beszélgetnek néhány szereplővel, akik elmondják, milyen tehetségesnek tartják őket a barátok, a család, fellépnek már itt-ott, majd a színpadon ennek éppen az ellenkezője derül ki. Volt, aki csendben kivonult, tudomásul vette a kritikát, de volt, aki kiborult, dühöngött, majd a színfalak mögött a hozzátartozó nyugtatgatta, és azzal vigasztalta, hogy a mentorok sem tudnak énekelni.

Miért nem adunk őszinte és valós visszajelzést legalább a szeretteinknek? Miért nem mondjuk el őszintén, ha valakinek nincs megfelelő hangja, ha hamisan énekel, ha nem tud mozogni? Miért támogatjuk társunkat abban, amiben nem jó? Miért erősítjük hamis önképét?

Miért tesszük ki őket annak, hogy tehetségtelenségüket mutogassák ország-világ előtt? Lehetünk elfogultak, lehet, hogy nem értünk ahhoz, amivel éppen párunk, barátunk, gyerekünk a színpadra készül, de akkor miért nem kérjük ki szakember tanácsát, mielőtt színpadra küldjük azt, akit szeretünk? Biztosan jót teszünk ezzel neki?

Engem nagyon felháborít a mentorok stílusa. Ők képviselik a televíziót, a szakmát. Lehet, hogy ők tehetségesek és lehet, hogy nem, most ott vannak, a mentori székben ülnek, zsűriznek. Legalább őket meg kellene tanítani arra, hogy kulturált, építő visszajelzést adjanak a fellépőnek akkor is, ha a produkció kritikán aluli volt. Nagyon sajnálatos, hogy csúnyán belemásznak a fellépők lelki világába, nem egyszer trágár szavakkal illetik a produkciót vagy éppen őket: "sz@r voltál", "tehetségtelen vagy", "süket vagy", stb. Milyen alapon????

A visszajelzés nem arról szól, hogy ha valami nem jó, akkor is megdicsérem, vigasztalom, hamis képet festek róla, de nem is arról, hogy megalázom, lenyomom, a személyt értékelem a tettei helyett!

Mi hogyan adunk visszajelzést másoknak? Mit értékelünk: a személyét vagy a cselekedetét? Észrevesszük-e benne az erőfeszítést, a munkát, az akaratot, még akkor is, ha az eredmény nem éri el a kívánt szintet? Lehetne-e azt mondani egy nagyon gyenge produkcióra, hogy "nagyra értékelem a belefektetett energiádat, az önbizalmadat, kitartásodat, bátorságodat, hogy kiálltál a színpadra előadni, de ez most nem úgy sikerült, hogy megüsse a megkívánt mércét." Vagy: "Azt tapasztalom, hogy sokat készülhettél erre a produkcióra, de ebben az előadásodban nem sikerült megmutatnod azt a tehetséget, amit keresünk..."

A visszajelzés adását is meg kell tanulni. Nincs jogunk senkit megbántani csak azért, mert valamit nem jól csinált, de vissza kell jeleznünk neki, hogy tudja, min változtasson, hogyan legyen jobb, mi az, amiben fejlődnie kell, vagy amivel esetleg nem érdemes tovább foglalkoznia. És ne adjunk hamis pozitív képet önmagáról másnak akkor sem, ha közel áll hozzánk, ha nem akarjuk megbántani, mert ezzel nem szolgáljuk a javát!


Következő blogomban leírom, hogyan lehet visszajelezni a negatív dolgokat is úgy, hogy ne bántsunk meg vele mást és a visszajelzés építő legyen.